Csipke

Csipke nálunk született, Zsebibaba nevű cicamaca egyetlen életben maradt leszármazottja. Neve eredete egyszerű: nem tudott nyávogni, csak csipogni. Pár évvel ezelőtt eltűnt pár napra, és úgy érkezett haza, hogy már tudott nyávogásszerű hangokat hallatni, így a neve már annyira nem fedi személyiségét.

Ami manapság leginkább jellemző rá: a gömb forma. Apósom cicája, így az etetésébe nem szólhatok bele, maximum csak tanácsolhatom neki, hogy épp mit dugjon el a macska elől. Ugyanis képes még a kalácsról is lenyalni a vajat, vagy belemászni a kókuszzsírba, vagy bebújni a mikróba, ha nem figyelsz oda. Ha megcsörren az alufólia, ő ott van. Ha a szomszédban csirkepörit főznek, ő ott van. Szóval különleges képessége a kaja detektálása, és nem mellesleg semlegesítése.

Amúgy irtó mimóza a drága. Nem lehet hozzászólni vagy akkor arrébb rakni, amikor szeretnénk. Pedig néha szükséges, mert ha magától megy arrébb, akkor képes lecsúszni vagy leesni a székről  vagy beesni az ablakpárkányról a konvektor mögé (lehúzza a hátsó fele, vagy a feje… de inkább az alfele).

Különleges képessége, hogy súlya ellenére vadászik. Vagy legalábbis akar. Csukott ablakon keresztül sasolja a madarakat és hangosan nyekeg nekik megállás nélkül.

Emellett imád telefonálni. Ha csörög a telefon, ő tuti ott van. És mondja a magáét.