Igen, a neve Rosszéletű. Ez a drága sárgaság csak úgy bejött az ajtónkon, pontos időpontot nem tudok, hogy mikor, de az ezredforduló környékén. A nevét onnan kapta, hogy a környék cicája volt, azonban senki nem vállalta be, mivel elég egyedi jelenség. Engem választott ki magának, azonban az összeszokás hosszú folyamat volt. Állandó berögződése volt a harapás, karmolás, fújás, emellett a lopás. Idővel sikerült ezekről a rossz szokásokról nagyjából lenevelni, és egy tündéri cica lett. Néha GPS helyzetjelentésként fújhat egyet az emberre, ha elmegy mellette, de támadó szándékot nem sokszor vélek felfedezni rajta. A lopkodás még néha felmerül nála, de már nem hallok róla olyanokat a szomszédoktól, mint régen, hogy kiszaladt az ajtón a vasárnapi rántott hússal. Olyat viszont hallok, hogy a szemközti szomszédunk Yorki kutyáját halálra idegeli az ablakon keresztül. Meg néha helyreteszi. További részleteket nem tudok.. lehet, hogy jobb is.
Szegénynek nem lehetett jó élete mielőtt hozzánk került, már alapvetően ivartalanítva volt érkezésekor. Ráadásul egy betokosodott lövedék is van a mellkasában. Mivel folyamatosan imád az út közepén a porban hemperegni, pár évvel ezelőtt elütötték, de az orvosi szakértelemnek köszönhetően műanyag ínszalaggal tökéletesen rohangál a mai napig. Nemcsak az úthoz, az autómhoz is különleges vonzalma támad: imád rajta feküdni, de párszor nem nekem, hanem a kocsimnak vitt ajándékot (értsd: a kipufogó elé tett levadászott egereket).
Különleges képessége a hozzám való hűsége. Teljesen kiborul, ha nem vagyok otthon a megszokott időmben. Mindig elém jön, a kerítés kiszögellésénél vár, hogy hazaérjek. Plusz extra: olyan helyekre tud elbújni, amire sosem gondoltam volna. Egyszer tuti elviszem magammal edzeni, mert nem veszem észre, hogy a táskámba fetreng.
A MacskaSzőr legyen Veletek!
