Alias rezonátor. Gyönyörű macska, de kicsit félős. Sajnos Rosszéletűvel folyton kergetik, szekálják, halálra idegesítik egymást. Rövid ismertetője: klausztrofóbiás lábujjvadászó izömdömper. Ha csukott nyílászárót érzékel, üvölt torkaszakadtából. Az egész macska iszonyú izmos, olyan, mint egy macsminátor. Különlegessége, hogy szinte abba sem tudja hagyni a dorombolást. Egyszer, amikor állatorvoshoz vittük, nem tudta a doki meghallgatni a tüdejét, mert lázmérővel a popperében sem hagyta abba a zörgést.

Ciccka alias Pocak vagy Sáááááárga, őshonos cica, Csipke cica fia.  Szintén Apósom kegyeltje. Szerintem megártott neki az első születés joga, ugyanis mintha picit agykárosodott lenne: néha elfelejti, hogy ki a barát és ki nem, és menekül lélekszakadva, nyávogva. Aztán ha eszébe jut, hogy „bakker, tegnap ez simogatta a hátam”, akkor megnyugszik. Különleges ismertetője, hogy bizonyos hangokat nem felejt, pl. ha egy barátunk motorral érkezik, ő laposkúszásban bebújik az ágy mögé. Persze ettől a barátunktól sem fél egy idő után, a motorosdzsekit szétszőrözve dögönyözeti magát.

Csipke nálunk született, Zsebibaba nevű cicamaca egyetlen életben maradt leszármazottja. Neve eredete egyszerű: nem tudott nyávogni, csak csipogni. Pár évvel ezelőtt eltűnt pár napra, és úgy érkezett haza, hogy már tudott nyávogásszerű hangokat hallatni, így a neve már annyira nem fedi személyiségét.

Ami manapság leginkább jellemző rá: a gömb forma. Apósom cicája, így az etetésébe nem szólhatok bele, maximum csak tanácsolhatom neki, hogy épp mit dugjon el a macska elől. Ugyanis képes még a kalácsról is lenyalni a vajat, vagy belemászni a kókuszzsírba, vagy bebújni a mikróba, ha nem figyelsz oda. Ha megcsörren az alufólia, ő ott van. Ha a szomszédban csirkepörit főznek, ő ott van. Szóval különleges képessége a kaja detektálása, és nem mellesleg semlegesítése.

Amúgy irtó mimóza a drága. Nem lehet hozzászólni vagy akkor arrébb rakni, amikor szeretnénk. Pedig néha szükséges, mert ha magától megy arrébb, akkor képes lecsúszni vagy leesni a székről  vagy beesni az ablakpárkányról a konvektor mögé (lehúzza a hátsó fele, vagy a feje… de inkább az alfele).

Különleges képessége, hogy súlya ellenére vadászik. Vagy legalábbis akar. Csukott ablakon keresztül sasolja a madarakat és hangosan nyekeg nekik megállás nélkül.

Emellett imád telefonálni. Ha csörög a telefon, ő tuti ott van. És mondja a magáét.

Hamvasnak rengeteg más neve is van: Macerátor, Dagadt, Hamóca, Hamuci,  Puszika, stb. Végülis tök mindegy, hogy hogy hívjuk, mert ha hívjuk, nem jön. Csak ha akar. És általában csak Apjának (Gazdi Apu), mert Apja a világ közepe számára. Hamvas a Noé Állatotthonból került hozzánk egy véletlen következtében. Szó szerint kiválasztott minket, és aki csak találkozik vele, beleszeret a világ összes macskájába. Tehát csak saját felelősségre lehet vele randizni.

Hamvast nagyon sokan lecsúnyázzák, de amint meghallja ezt a szót, megsértődik. Így ha valaki tényleg találkozni szeretne vele, ezt a szót törölje ki a szótárából. A teknőctarka bundáján kívül könnyű megkülönböztetni más macskától: az egyik első foga már nincs meg. Ennek köszönhetően elég bénán tud enni, és amikor már harmadszorra is kiesik a szájából az étel, akkor bedühödik és otthagyja. Akkor is otthagyja, ha valaki levegőt vesz mellette, vagy esetleg arrébb rak egy porszemet a másik szobában. Régen szinte mindent megevett, ma már csak kiszárítja a tasakos kajákat: lenyalja róla a szaftot.

Különleges képességei vannak: nemcsak az egyszerű simogatást szereti. Prémként szeret viselkedni, pontosabban felkapaszkodni az ember vállára és ott lógni, négy felé. Közben persze imád dorombolni, nyálat folyatni, és kicsit szétkarmolászni a gazdi hátát. Másik különleges képessége a puszi osztás: ha az asztal körül ülünk, mindenkihez odamegy és ad egy puszit. Sokat. Néha az ember szemébe is.

A gardedám szolgáltatás is a különleges extrái közé tartozik: ha meghallja, hogy megérkezem, kijön elém a kapuba. Ha megyek el, kikísér a kapuba. Ha tehetné, még a táskámat is átvenné tőlem. De inkább néha csak úgy heccből, és boldogságból levadássza a bokám. Vagy elém rohan, és ledől a földre, hagy essek át rajta.

Igen, a neve Rosszéletű. Ez a drága sárgaság csak úgy bejött az ajtónkon, pontos időpontot nem tudok, hogy mikor, de az ezredforduló környékén. A nevét onnan kapta, hogy a környék cicája volt, azonban senki nem vállalta be, mivel elég egyedi jelenség. Engem választott ki magának, azonban az összeszokás hosszú folyamat volt. Állandó berögződése volt a harapás, karmolás, fújás, emellett a lopás. Idővel sikerült ezekről a rossz szokásokról nagyjából lenevelni, és egy tündéri cica lett. Néha GPS helyzetjelentésként fújhat egyet az emberre, ha elmegy mellette, de támadó szándékot nem sokszor vélek felfedezni rajta. A lopkodás még néha felmerül nála, de már nem hallok róla olyanokat a szomszédoktól, mint régen, hogy kiszaladt az ajtón a vasárnapi rántott hússal. Olyat viszont hallok, hogy a szemközti szomszédunk Yorki kutyáját halálra idegeli az ablakon keresztül. Meg néha helyreteszi. További részleteket nem tudok.. lehet, hogy jobb is.